Torzuló arcok

Változó rajzok, torzuló világ
Elveszem múltban általam ejtett
gyermeki, ótvar, ártatlan hibát
S általa készült művészi rosszat

Múltbéli rajzom ocsmányul festett
Örömmel néztem, ahogyan égett
Mostani művem csodákat termett
Fejlődést láttam, fájdalmat hozott

Mért kínoz Isten, miért nem védett
meg tőlem engem, kit látás gyötör?
Miért is vagyok én meg nem értett?
Miért kell látnom a régi művet?

Állandó rajzok, hangtalan világ
Látom, hogy múltam olyan, mint jelen
Mi régen is volt, most is az hibám
Mindig is rossz volt, én nem így látom

Ezen a falon műveim nekem
ki vannak rakva, idői rendben
Ugyanúgy néz ki mindegyik elem
Egyforma minden, az összes rajzom

Büszkeség áraszt el mindig engem
amikor nézem életem művét
Nincs bennem szégyen azért, mit tettem
Most is azt teszem, boldogan, vakon

Torzuló arcok, torzuló énkép
Üvöltve tépem szét ezen valót
Állandó arcok, fikciós énkép
Nem gondolkozom