Szeretet, gyűlölet, halál, újjászületés

Büszke búzaföldi buta,
hetedik sor vége
És azt hittem, szodomita
nem visz pokolmélyre

De hát itt vagyok én, hülye
Állok pokolmélybe'
És a Sátánbika füle
azt mondja, hogy "Végre!

Most el vagy kapva, nyomorult!
Ő már nem bocsát meg
Ez nem is nagyon bonyolult!
Te magad vagy bűnhegy"

Ám ebből van kiút,
innen lehetek, ki kijut
Egyszerű: csak utáld
búzaföldes bitangbandát!

Minden gond, megoldás:
hogyha brüsszeli csatornás
mászót fentről lelöksz,
s minden ilyen embert leköpsz

"Terád büszke vagyok!"
- mondja Sátán (nem angyalok!)
S én örülök ennek
Gyűlölet van. Buzi! Verlek!

Ám az eresz tetejéröl a kisbuzi gyilkos
elzuhaná lefelé, hol a sok hal elélhet,
És madaraknak a tolla, s az által is írt fos
nem hala elfele, lenn aulába' nem égett

Vílágháló elkülönítés történt
Húgycsőben a műannyag
hosszú idön át lappang
Akkor nem költöttem a J. A.-t, Örkényt

Ám akkor Jóistenem éjjelben szólt:
"Véged van-e, kiccsi? Sztrájk,
szűzszar szerelem rád vájt
bűnlajstromtárgy - az, mit az ördög rád rótt -,

búzás bűz elhagyta-e már lélekvárt?
És én nevem allatt vég-
hez vitt haragár nincs rég?
És már elmúlt gyilkosi szándék, redvás

öngyilkosság, s ellenem állás, kártét?
Mondom, mi legyen mostmár:
törlés miután fostál!
Kínod csökken, s láthatod: ez csak játék"

S kínom csökkent, láttam a tettek súlyát
Fellélegzem, s mondom a szót: szabadság
Nincs már több rabság
Nem nyomok több "Újrát"

Úgy írok ahogy Isten tervez,
nem csak csacsogok, istenvers lesz
Nincs már kacagás bűnköri ágyban,
szép boldogulás, isteni láz van

S bár engem a Sátán elfogott, nem ereszt,
bűneim árja nem áll le
Az Istent értem is tartotta a kereszt,
s értem is Istenem vár e
lét végén,
tán hétvégén