Nem én mondtam

Sose lesz újra régen 

Sose lesz újra régen
Attila néz az égben,
s hiszi: én, eme bátrak
közötti lény, ki kárnak
szenvedője - és oka -
nem boldog. Szíve joga! 
Ezt ő sohasem merte
Ezt ő sohasem tette
Mit ő, én sosem mertem
Mit ő, én sosem tettem
Sose lesz újra régen
Attila néz az égben,
s szekunder szégyent talál
érezni. Ez nem halál
Ez nem halál, s nem élet
Itt költemény nem éled
Ez pornó, nem vers. Firka!
Dögöljön meg, ki írta!
Mit ő, én sosem bírtam
Mit ő, én sosem írtam
Sose lesz újra régen
Attila néz az égben,
s mit betört, én is törtem
Kit megölt, én is öltem
Mit ő szólt, én is szóltam
Mit ő írt, én is csórtam
De mi ő volt, nem voltam
Mit tudott, én nem tudtam
Életem nem volt hosszabb
Ő voltam, csak sokkal rosszabb

Sötéten hátat forditasz... 

Sötéten hátat forditasz,
ritkultak sűrű lelkeink
S rettent emberként ordítasz,
mert elhalt, koszos sejtjeink
nem szeretik másik szagát,
másik ízét, másik hangját,
másik lényét, másik agyát
Elvágják a másik karját
Sötéten hátat forditasz,
s nem nevetsz, vadul megüthetsz
Hisz végeztünk, jön borvigasz,
s hangos tömegbe vegyülhetsz
Olyan vagy már, mint a többi
Mint aki más életkedvét
bagópapír módon pödri
majd meggyújtja, mint a lelkét
Sötéten hátat forditasz,
lopsz, csalsz, ha kell, hát hazudsz is
Dominóból egy sort kiraksz,
s rúgod. Kibaszott kamus kis
lélektelen emberállat!
Szíved kemény, mint betonút
Gyere ide, tartsd pofádat!
Nem rúgom fel. Bár nyomorúlt,
szeretni nem tudó ember,
de mégis csak egy ember

Az erkölcsről nem konyítasz,
s sötéten hátat forditasz