Hullámok, ének

Hullámok, ének, hullámzó lélek
Eldöntöm ma tán: haljak, vagy éljek
E versem végre majdnem egy éve
én kezem által dől el, hogy él-e

Az előtt voltam - és ezt akartam -
homo - lásd: buzi -, szerettem farkam
és a faszt fogtam, mást le is szoptam
S kérdezed: "Mily kín kínoz benn ottan?"

Akkor én voltam - büszkén ez voltam -
a zseni költők mellett a sorban
Tán már nem vagyok, ezért búm nagyobb,
mint a nagy Úr, ám portrét nem hagyok

Azóta voltam - bár nem magoltam -
depis és skizó, de megtanultam:
ugrani fentről, látni, hogy eldől
nem jó, és végül nem halok ettől

Nem vagyok buzi, se költő nyuszi
se egy öngyilkos! Nem vagyok! - Tuti? 
Ez mind a múltam, mindez csak voltam
Van, mit sajnálok. - Tán tényleg úgy van? -

Hála Istennek, mert mindent megtett
adott új létet e szar életnek
elvette bűnöm, nem kell eltűnnöm
ám a hibámat el kellett tűrnöm

Hullámok ének, hullámzó lélek
Ily élet után lesz boldog ének?
Vagy lesz-e újabb változás, rútabb
része a létnek? Sátán megkúrhat?