Ego

     Bejöttek. A pénzt akarták. Áttörték az elektromos kaput, majd pár perc alatt sikerült feltörniük az ajtózárat is. Azt gondolnák, hogy nehéz áttörni egy ilyen fontos hely bejáratát, de ők egy egyszerű - szinte már borsodinak nevezhető - trükkel simán meg tudták csinálni. Ezek után nem sokkal elindultak felfelé a lépcsőn, és ott találkoztak velem.

     Ti kis kapitalista, pénzéhes, beteg cigányok! Mennyit tanultátok, hogy hogy lehet feltörni ilyen zárakat? Mennyi időt fektettetek bele, hogy sikerüljön egy ilyen kapun bejutni? Mennyi részt adtok a lopott pénzből azoknak a profi hekkereknek, akik egy ilyen biztonsági kamerarendszert ki tudnak kapcsolni távolról? Megéri ez nektek? Valószínűleg igen.

     Amint felértünk az első emeletre, összefutottunk vele. Nem tudtuk, miért jött, de nem voltunk olyan állapotban, hogy meg tudjuk kérdezni. Minél halkabban kellett felmennünk a másodikra, hogy sikerüljön ellopni a pénzt. Úgy gondoltuk, azért jöttünk mind. Aztán megláttuk, kit húz maga után.

     Látszott a szemén az ítélő tekintet. Néhány másodpercet várt, aztán előrántotta a pisztolyát. Ő - a vezető - ekkor megszólalt.

     Te kis gyilkos fasz! Miért tetted ezt? Mire volt ez jó neked? Saját élvezeteidet miért mások halálával elégíted ki? És most, hogy megtetted, jobb lett neked? Gyermeked büszkeségét gyarapítod azzal, hogy csak rosszat akarsz másnak? Majd ha egész további életedet a bűneid miatti bűntudatoddal éled tovább, és rejtett odúdban kuporogva visszagondolsz fiatalkori tetteidre, mit gondolsz, mit fogsz jónak látni?