Cicajáték

     Kicsit megbirizgálom a körmömmel. Ha erre se hallgat, és még mindig a farkammal játszadozik, itt a vége. Mármint számára. Én senkit nem hagyok életben. Ragadozó állat vagyok. Még mindig nem hagyja abba. Beszarás...

     Ráfújok. Ilyenkor nagyon ijesztő vagyok. Ez már tényleg az utolsó jelzés. Nem? Oké. Te akartad. Először is ráharapok a kezére. Egy kevésbé ragadozó állat itt abba is hagyná. De nekem még van négy lábam. Úgyhogy csakazértis, hogyha még ebből a csapdából sikerülne elmenekülnie - ami nem fog megtörténni - a két mellső lábammal is elkapom. Tíz másodpercenként erősebben szorítom a lábaimmal, miközben megváltoztatom a harapás helyzetét. Valamennyi idő után úgyis elharapom minden állat torkát. Hiszen ragadozó állat vagyok. Velem ne játsszon ez a buta ember! Onnan tudom, hogy meghalt, hogy már nem mozog. A legtöbb esetben. Kivétel a gyík, mert az még akkor is mozog, amikor meghalt. Legalábbis egy része. A gyíknak a legfontosabb része - a farka - mindig leszakad miután megöltem, a többi meg eltűnik a kövek között. Csak ha egyszer sikerülne az egészet elkapnom... De ez nem gyík. Ez ember. Embernek még soha nem téptem le a farkát. Most talán sikerül. Kicsit még mozgatja a kezét, én pedig erősebben szorítom, hátha abbahagyja. De nem hagyja. Beszarás... Ilyenkor vetem be a hátsó lábaimat. Felemelem az egész testemet - nagyon erős vagyok - és amíg ott lógok, a hátsó lábakkal minél gyorsabban csapdosom az alkarját. Az alkar a gyengepont. Egy ilyen ragadozó állat, mint én sosem hagyhatja ki a gyengepontokat. Amikor a hátsó lábakat is bevetem, a legtöbb ember kiáltozik vagy próbálja elhúzni a kezét. De ez nem. Oké. Te akartad. Addig karmolom a kezét, amíg egyszer csak a piros vino ki nem folyik. Ömlik. Ilyen még sosem volt. Valamennyit vérzett már, de ennyit még sosem. Elgyengül a keze. A lábam - ami mostmár combtól talpig vérrel van beborítva - abbahagyja a harcot. Igen. Azt hiszem, nyertem. Az ember egyáltalán nem mozog. Elengedem. Igazi ragadozó állat vagyok. Most jöhet is a jól megérdemelt nyeremény. Egy kis szalonna, vagy sült csirkemell - amit az asztal alatt szoktam kapni néhány vacsora folyamán - megfelel. A legjobb a Felix jutalomfalat lenne. Hallod, ember? Én nyertem. Hol a nyereményem? Halló? Nem mozog. Nyávogok neki egyet. Még mindig nem. Beszarás... Az etetőtálamban még van egy kicsi. Úgy látszik, meg kell várnom a feleséget, az édest, a kis mogyorócskát, a bogarat vagy - ha az ember részeg - az asszonyt. Ő majd biztos megjutalmaz, ha hazaér.

     Eltelt azóta pár óra. Az ember még mindig nem mozog. Hallom a kulcs csörgését a zárban. Hazajött.

     -Szia, életem! Hát szia, Micúrka! Mi az? A gazdi nem adott neked enni? Péter! Nem hallod, hogy nyávog a macska? Péter? Úristen!