Álomregény

Tegnap éjjel álmot láttam,
emberölős álmot
Félelmetes álmot vágytam,
de jöttek az álmok

Jöttek, amik borítottak,
láttam, ami csábít
Jöttek, amik tanítottak,
láttam, aki sántít

Láttam metró sínén fekvő
haldokló vad szegényt,
láttam vérben vígan vergő-
dő, kis csöves szegényt

"Szegény ember kézzel nőzött"
- mondták, s én hallgattam
"Szegény csingcsáng macskát főzött"
- mondták, s én hallgattam

Hallgattam, hogy nem engednek
engem zárt osztályról
Hallgattam, hogy elengednek
engem oskolából

Engem öltek, engem kúrtak,
engem megutáltak,
engem mélyre, földbe túrtak,
engem kikukáztak

*

De az álmom, hogy e' lészen
csupán álom, nem több
Álmot sosem leszek készen
látni, ahogy feljött
a nyomorék énem
"M'ért nem?" - kérdik - "M'ért nem?"