A múlt, a múlt, a múltbéli izgalom

Halálfélelmet éreztem mielőtt a földre hulltam
Nem is halálfélelem volt,
sokkal inkább - mint pókerben, hol a tét nagy nyereség volt -
rendkívül izgatott voltam

Rendkívül izgatott voltam, mert tudtam, hogy ennek vége
Ennek a szar életemnek
Ennek a szar életemnek, miben csak a bú öl lelket
És még kérdeznéd, hogy m'ért ne...

Hogy miért ne próbálnám meg élvezni e jó nagy szopást
Megtalálni benne, mi jó
És hogy ezek legszebb évek, s ezekér' miért nincs szép szó?
Nem szeretek ily átbaszást

Nem szeretem, ha azt mondják, innen lesz még boldog idő,
verseskötet, jó színdarab,
ház, barátok, autók, utak, főnök, aki nem szardarab
vagy tőlem nem elváló nő

Gondolá ezt akkori, rossz gondolatokkal - mint ezek -
tele levő bolond énem,
- ki semmi jót nem lát, nem hisz és ezért én ontom vérem -
de talán jönnek jó istenek